Atlétáink

Bodnár Gábor

Születési idő: Nyírtura, 1956.11.01
Foglalkozás: Okleveles vegyészmérnök, (Veszprémi Vegyipari Egyetem)
Munkahely: 1983 -tól MOL NyRt.
Masters atlétika kezdete: 2008
Versenyszámok: (sprint, tízpróba)
Elért eredmények:
Sprint számok: (100 és 200m síkfutás)
Többszörös Európa Bajnok 100 és 200m-en Világbajnok fedettpályán 200m -en
Tízpróba: (2017-től) EB és VB harmadik helyezések
A kezdetek:
Már egyetemista koromban is atletizáltam, mint a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója. 100 és 200m síkfutásban versenyeztem, de még a válogatott kerettagságig sem jutottam el akkoriban. Az egyetem után „szögre” akasztottam a szögesem, amit 30 év után újra felvettem egyszer nosztalgiából és ez lett a „végzet”, azóta ismét koptatom a rekortánon a délutáni/esti edzéseken, no meg a szenior versenyeken. Amikor megszületett bennem az elhatározás, a 2009 es magyar OB megnyerése után (100m), hogy mi lenne, ha megmérettetném magam nemzetközi szinten is. Mivel a következő évben 2010 -ben Nyíregyházán rendezték az EB-t, adott volt a lehetőség. Ráadásul a középiskolámat ott végeztem, tehát hazai pályán versenyeznék. Ettől a pillanattól kezdve úrrá lett rajtam egy pozitív feszültség, hogy ez megtörténhet velem, hogy EB-n fogok futni? Természetesen azonnal kutakodtam az korábbi EB -k színvonaláról, eredményeiről. Elkeserítő volt a különbség az én és a többiek eredménye között. Olyan szintre eljutni, elég merész gondolatnak tűnt. De hát, aki meg akar tenni valamit, az talál módot rá, aki nem az pedig kifogást keres. Az úton nagy kedvvel indultam el. Egy atléta pedig a célt látja nem az akadályokat. 11,81mp -vel megnyertem a 100m-t.
Edzések, felkészülés, motiváció:
Mindig egyedül edzettem, meg szeretek is. Ezért az interneten összevadásztam az elit atléták fellelhető éves edzésterveit, gyakorlatait néztem a You Tube-n és próbáltam adaptálni számomra. Meg kellett változtatni a szemléletemet a korábbi edzési stílussal szemben (amit régebben tanultam) és új alapokra helyezni. Munka mellett be kellett vállalni a napi 1,5 -2 órás edzést, hiszen edzés nélkül semmi nem megy és a dobogó az egyetlen hely, ahová nem hívják az embert oda fel kell kapaszkodni. A mi korunkban még jobban fókuszban kell lennie a hatékony edzésmunkának! A minőségi edzésmunka a siker záloga nem a mennyiségi! Nincsenek rövidített megoldások, a munkát minden körülmények között el kell végezni, legfeljebb módosítani lehet! A másik fő motiváló erő a mozgás öröme, amiből soha nem elég. Nem értek azokkal egyet, akik azt mondják, ilyen idős korban már nem kell versenyezni és a teljesítményt hajszolni. Azt kell csinálni, ami élményt nyújt! Ennek a sportnak a szépsége nem csak az eredmény, de sokkal inkább az út, amit meg kell tenni az eredményért! A magas teljesítmény nem kor függő, hanem attitűd. A nemzetközi szintű Masters sportolók természetüknél fogva megszállottak és a versenyzés a céljuk nem pedig az egészségmegőrzés, a megfelelő testsúly stb, ez már csak következmény. Egyszerűen erősebbek, gyorsabbak, agilisabbak akarnak lenni másoknál és ehhez a célhoz igazítják életmódjukat, táplálkozásukat. Egy jó atlétikus program vissza tudja forgatni az idő kerekét és visszaállíthat olyan mozgástartományt, amit az idősebb sportoló már nem is remélt. Az objektív teljesítmény értékelést pedig az óra és a mérőszalag adja, itt szubjektív érzésnek nincs helye. A versenyek hangulata és győzelem pedig feledteti az edzések olykor gyötrelmeit.
A dobogó tetején állni és hallgatni a himnuszt:
Ez egy semmihez nem fogható érzés, magasztos és áldom a sorsot, hogy ezt átélhettem többször is, megérte a befektetett munka! Aktív versenyző koromban még a válogatott kerettagságig sem jutottam el. A címeres mez viselete pedig hihetetlen erőt ad a küzdelmek során. A dobogó legfelső fokára fellépve mindig az az érzésem támadt, hogy életem egy olyan új dimenziójába érkeztem, ami keveseknek adatik meg. Látni a barátokat, szurkolótársakat előttem, ahogy a himnuszt éneklik és egy kis ország kis embere áll a német és angol nemzet mellett a dobogó legmagasabb fokán. Megfogalmazhatatlan érzés ez, óhatatlanul elérzékenyül az ember és remegő lábakkal jön le a dobogóról.
És a tízpróba:
Kérdezték már tőlem miért kezdtem tízpróbázni, hiszen a sprintben folyamatosan sikerem volt. Válaszom egyszerű: Új kihívásra, új ingerekre vágytam. Pl. a rúdugrást megtanulni 60 év fölött izgalmas vállalkozás. Imádom az atlétika minden számát! (valamit igaz, csak nézni, de többségét művelni is.) 2017 -ben indultam először az EB-n dekatlonban. Végig tudtam csinálni 3. lettem. Következő évben a malagai VB -n is 3. helyen végeztem és élveztem végig a versenyt. (kivéve az 1500m-t). A következő EB-n sajnos Achilles sérüléssel bajlódtam és 5. lettem. Nem keserít el egy - egy gyengébb év, hiszen mindig van következő, hogy meddig azt nem tudjuk. Biztos van egy titkos napló, ahol ez le van írva, de ezt nem ismerhetjük és pont ez az izgalmas benne. A bátrabbak feszegetik a határokat, de ha nem lépjük néha túl, sohasem tudjuk meg hol van. És itt jön a természet könyörtelen törvénye, hogy egy - egy sérüléssel ez esetben visszazökkent, hogy eddig és ne tovább! Tudomásul kell venni a biológiai korunkat, de azért legközelebb is feszegetjük és toljuk a határokat, mert MASTERS ATLÉTÁK vagyunk és leszünk életünk végéig!

Papp Napoleon

Papp Napoleon vagyok, 1981.09.18.-n születtem Szabadszálláson. Jelenleg M35-ben a KARC színeiben versenyzem magasugrás versenyszámban. Kecskeméten élek párommal és 2 éves kislányommal. 2008-ban végeztem testnevelés szakon Egerben a Tanárképző Főiskolán. 2008 óta testnevelő tisztként dolgozom Kecskeméten a Honvédkórházban. A magasugrást 13 évesen kezdtem el és 155cm-t ugrottam. Egyéni legjobbamat 2001-ben értem el 206cm-rel, de már 1999-ben is ugrottam 204cm-t. Sajnos 2002-ben elszakadt az achillesem és véget vetett ígéretes pályafutásomnak. 2003-ban még sikerült átugranom a 2m-t, de tovább fejlődni sajnos nem tudtam. Fiatal korom legnagyobb sikere, hogy többször nyertem Ausztriában és Szerbiában nemzetközi versenyeket, valamint többször nyertünk felnőtt országos csapatbajnokságot. Egyéniben többször voltam 2. és 3. helyezett a korosztályomban az OB-n és voltam utánpótlás válogatott kerettag is. 2017-ben kezdtem versenyezni a szeniorok között és azóta minden OB-t megnyertem magasugrásban, ahol elindultam. Szeniorban az egyéni csúcsom 192cm 2017-ből, de 2020-ban is sikerült 190cm-t ugranom, amivel 3-as holtversenyben vezetem a korosztályom világranglistáját. A 2020-as fedettpályás idényre heti 5 edzéssel készültem fel. A két legemlékezetesebb verseny a 2019-es toruni fedett VB volt, ahol 5. lettem és a 2019-es jesolói EB, ahol Európa-bajnok lettem. Mindkét versenyen hatalmas szurkolást kaptam a magyaroktól, óriási élmény volt és nagyon jó érzés ennek a szenior társadalomnak a tagja lenni. Ráadásul a jesolói EB előtt becsípődött a derekam és fájós derékkal tudtam megnyerni az EB-t, de ezt annak is köszönhetem, hogy a kecskemétiek direkt miattam érkeztek ki 1 nappal korábban a helyszínre, hogy nekem szurkolhassanak. Tényleg köszönöm nekik! Az atlétika manapság az életem fő része. Szeretnék még sok világversenyen dobogóra állni és örülök, hogy a családom is támogat a céljaim elérésében. Többször elkísértek már a versenyekre. Hobbim a dobolás, kosarazás és az NBA mez- és kártyagyűjteményem bővítése. Kívánok mindenkinek sérülésmentes edzéseket és eredményes versenyeket!

Szabó Ilona

Nevem Szabó Ilona. Gyulán születtem 1952.09.06-án.

A sporthoz való kötődésem korán elkezdődött, hiszen már óvodás koromban is állandóan balettoztam. Kisiskolásként a torna volt a kedvenc sportom, majd ami létezett sport az iskolában, én mindent kipróbáltam. Nagyon vékony voltam, hajlékony és talán egy kicsit ruganyos is, így lett kiválasztva számomra legmegfelelőbb mozgás, az atlétikán belül is a magasugrás. Nyolcadikos voltam, amikor már 144 cm-el megyei bajnokságot nyertem. Egyszerű lépő technikával! Talán ez adta a legnagyobb önbizalmat, hogy tovább folytassam. Középiskolában, itt helyben az Erkel Ferenc Gimnáziumban már Országos Középiskolai Bajnokságot nyertünk - igaz csapatban - de ez akkoriban óriási teljesítménynek számított, ahol két számban is (100 m gát és magasugrás) képviseltem az iskolát. Itt említeném meg, hogy a még most is aktív szenior atléta Kovács István volt a testnevelőm, edzőm is, akinek köszönhetem eredményeimet. A középiskola végeztével a Testnevelési Főiskolára jelentkeztem, sajnos fél pont híján nem sikerült elsőre, később viszont nem próbálkoztam újra, viszont a levelező edzői szakot elvégeztem! Így 10 éven keresztül edzőként dolgoztam Gyulán, akkor jól működő sportiskolánál. Utánpótlás-nevelés volt a feladat, hiszen akkor még igen sok atléta, atlétacsoport létezett Gyulán és nagyon szép eredményeket értünk el országos szinten is! Amire a mai napig is oly büszke vagyok, nem egy testnevelő került ki közülük és sokan megmaradtak a sport mellett még a mai nap is, ugyan úgy, mint én! Mind emellett tovább folytattam versenyzésemet, ekkor már a hétpróbában jeleskedtem. Igaz csupán a felnőtt II. osztályt sikerült elérnem, de én erre is nagyon büszke voltam, sőt arra is, hogy pontosan annyit volt a legjobb eredményem magasugrásban, mint amennyi a testmagasságom volt. Mindig megmutattam tanítványaimnak, hogy mit is várok tőlük vissza, talán ez volt a legnagyobb motivációm, ami miatt szép számmal látogatták az edzéseimet. Ezt követően születtek meg gyermekeim, először a fiam Zoltán, majd Judit lányom, akik már túl a 3o-on, de még a lányunk velünk él Gyulán, a fiamnak Gyömrőn sikerült lakást venni, Ő ott éli most az életét. Párom nem igazán kötődik annyira a sporthoz, mint én, Őt Böszörményi Zoltánnak hívják (élettárs közel 40 éve.) Ő inkább kertészkedik, meg néha pingpongozik egy kicsit. A kertészkedést én is imádom, főleg a virágokat, korábban, míg dolgoztam Gyulán a Polgármesteri Hivatalba, mint pénzügyi előadó, most már viszont, mint nyugdíjas élvezem a kertet, a virágaimat és a páromnak is besegítek a kerti munkába, amikor csak tehetem. A szenior atlétikai szakosztály 1992-ben alakult meg Gyulán, melynek én is tagja voltam és vagyok még a mai napig is! Szeretném még nagyon sokáig folytatni, talán addig, míg nem fáj semmim és jól esik mozogni! Nagyon imádok füvön futni, mezítláb, ez egy kicsit nosztalgikus is, de ugyan akkor nagyon jól eső mozgás, ami a kedvencem. Továbbra is a magasugrást kedvelem, de bármelyik számban szívesen rajthoz állok, mert mozogni, futni, dobni, nyújtani, lazítani, imádok mindig is így éltem az életem!